Elmúlt az ünnep,jön a suli meg minden egyéb. Bevallom néha hiányzott már minden szinte. Jó néha kicsit izgulni a felelések miatt is,aztán megkönnyebbülni ha nem feleltem vagy ha jóra feleltem. A nyüzsi is hiányzott,a barátnők is,meg Ő is.
Megoldodott nagyjából minden,bár valamivel mindig sikerül elvennie a kedvemet sok mindentől. Főleg olyannal ha olyan dolgot felejt el ami számomra fontos lett,még akkor is ha "régen" volt. Nem tehetek róla és Ő sem,de attól még fáj. Mindegy,ezeket háttérbe szorítja az amikor felvidít és megmosolyogtat valamivel vagy ha mesél. Olyan akkor mint egy tanár- vagy ovóbácsi. Szeretem ha magyaráz vagy mesél,mindegy miről,mert úgyis csak olyanról beszél amiről tudja h érdekelni fog,és ilyen meg sok van. Nem tudok rá haragudni,még ha mások szerint kellene akkor sem,egyszerűen nem megy.
Utolsó kommentek